A szilikózis egy súlyos tüdőbetegség, amelyet kristályos szilícium-dioxid por belélegzése okoz. A kőfaragók különösen ki vannak téve ennek: gránit, márvány, homokkő vagy újraalkotott kövek fűrészelése vagy csiszolása során nagyon finom porfelhők szabadulnak fel, anélkül, hogy látnánk őket.
Ezek a részecskék eljutnak a tüdőhólyagocskákig, irreverzibilis fibrózist váltva ki.
A szilikózis irreverzibilis és rokkantságot okozó tüdőfibrózist eredményez. Nincs gyógyító kezelés: csak a megelőzés (az expozíció megszüntetése, védőeszközök) korlátozhatja a betegség progresszióját.
Tájékoztatás: A belélegzett kristályos szilícium-dioxid (kvarc, krisztobalit) bizonyítottan rákkeltő az emberre (IARC 1. csoport).
Sommaire
Kockázati expozíció kőfaragóknál
A kőfaragók gyakran dolgoznak természetes (gránit, márvány, homokkő stb.) vagy mesterséges kővel. Fűrészelés, csiszolás vagy köszörülés során szilícium-dioxid por szabadul fel a levegőbe.
Megfelelő védelem nélkül ezek a finom porok belélegzésre kerülnek és felhalmozódnak a tüdőben. A veszélyesség a feldolgozott anyagtól függ: például az újraalkotott kő (mesterséges) akár 95%-ban is tartalmazhat kristályos szilícium-dioxidot.
Kockázatos műveletek: kőtömbök vágása (fűrészelés, darabolás), felületek csiszolása/polírozása, kőzetek bontása vagy kitermelése, faragás stb.
Néhány anyag szilícium-dioxid tartalma
| Anyag | Kristályos szilícium-dioxid (%) |
| Kvarcit | >95% |
| Homokkő | >90% |
| Újraalkotott kövek (mesterséges) | akár 95% |
| Gránit | akár 30% |
Ez a magas tartalom magyarázza, hogy miért vannak a kőfaragók magas kockázatnak kitéve: még rövid ideig tartó expozíció is elegendő lehet a betegség kiváltásához.
A szilikózis tünetei és szövődményei kőfaragóknál
A szilikózis lassan alakul ki. Első tünetei a krónikus száraz köhögés és a terhelésre jelentkező légszomj, amelyek gyakran több éves expozíció után jelentkeznek.
A diagnózis radiológiai: tüdőcsomók (árnyékok) figyelhetők meg, amelyek a tüdőcsúcsokon dominálnak.
Sajnos a tünetek későn jelentkeznek, ami gyakran késlelteti a szűrést. A betegség az expozíció megszüntetése után is tovább fejlődik, légzési és szív elégtelenséghez vezetve.
Gyakori szövődmények
Tüdőtuberkulózis (fő szövődményként tekintve), krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és tüdőtágulás, valamint magas tüdőrák kockázat (a szilícium-dioxid bizonyítottan rákkeltő).
Egy tanulmányban 35 vizsgált kőfaragó közül 28-nál már szilikózis volt kimutatható (80%), mindössze ~2 évnyi, nem megfelelő műhelykörnyezetben történt expozíció után. Ez rávilágít arra, milyen gyorsan alakulhat ki a betegség védelem hiányában.
Tragikus eset mesterséges kővel kapcsolatban
Egy friss eset illusztrálja a veszélyeket: 2024-ben egy 48 éves, az Egyesült Királyságban dolgozó lengyel kőfaragó tüdőbetegségben („mesterséges kő okozta szilikózis”) hunyt el, miután újraalkotott kőből készült munkalapokat vágott.
Családja és szervezetek hangsúlyozták, hogy halála teljesen elkerülhető lett volna, és remélik, hogy riasztó jelként szolgál majd az ipar és a hatóságok számára (a munkakörülmények javítása érdekében).
Ez az eset emlékeztet arra, hogy a mesterséges kövek (nagyon magas szilícium-dioxid tartalmúak) növekvő népszerűsége megsokszorozza a kőfaragók kockázatát, ha semmit sem tesznek a védelmükért.
A megelőzés és védelem
A szilícium-dioxid por megelőzése elengedhetetlen. A légzésvédő eszközök (P2/FFP2 vagy P3 maszk) viselése kötelező kőpor jelenlétében.
Az ANSES javasolja a nedves munkavégzés általánossá tételét (öntözés) és a forrásnál történő elszívás (helyi elszívás) bevezetését a belélegezhető por csökkentése érdekében. Gondoskodni kell továbbá a műhely megfelelő szellőzéséről (pl. szellőztetett fülkék, porelszívók). Végül, a képzés és a tudatosítás alapvető fontosságú: ahogy az OPPBTP is hangsúlyozza, a dolgozóknak meg kell érteniük, hogy a szilícium-dioxid por szagtalan és késleltetett hatású, és el kell sajátítaniuk a megfelelő védelmi intézkedéseket.
Kulcsfontosságú intézkedések
Rendszeres öntözéssel végezni a fűrészelést/csiszolást, elszívókat vagy forrásnál elhelyezett leválasztókat telepíteni, rendszeresen viselni megfelelő szűrőmaszkot, a műhelyt elszívással tisztítani (nem száraz sepréssel), és rendszeres műszaki ellenőrzést végezni a berendezéseken (szűrők, motorok).
Ezen intézkedések (kollektív és egyéni) kombinációja jelentősen korlátozza az expozíciót. Az expozíciónak kitett kézművesek számára éves orvosi felügyelet (tüdőgyógyászati vizsgálatok, röntgenfelvételek, spirometria) is javasolt, az esetleges károsodás korai felismerése érdekében.
Szabályozási elismerés
Franciaországban a foglalkozási szilikózis elismert: szerepel a foglalkozási betegségek 25. számú táblázatában, mint „kristályos szilícium-dioxidot tartalmazó ásványi porok belélegzéséből eredő megbetegedések”. Ha egy expozíciónak kitett kőfaragónál diagnosztizálják, foglalkozási betegségként bejelenthető, ami jogosultságot biztosít ellátásra és kártérítésre (járadék, előgondoskodás stb.).
A gyakorlatban minden műhelynek rendszeresen fel kell mérnie a szilícium-dioxid por kockázatait (szilíciumtartalmú anyagok leltározása, koncentrációk mérése) és frissítenie kell megelőzési tervét. A cél egyértelmű: megőrizni a kézművesek egészségét. Mivel a szilikózis gyógyíthatatlan, az egyetlen hatékony „kezelés” az, hogy nem kapjuk el – a por belélegzésének maximális csökkentésével a karrier kezdetétől fogva.
Amit érdemes megjegyezni
A kőfaragó szakma magas szilikózis kockázattal jár védelem hiányában. A tünetek későn jelentkeznek, és a betegség az expozíció megszüntetése után is tovább fejlődik.
Ezért alapvető fontosságú a megelőző intézkedések (nedves munkavégzés, forrásnál történő elszívás, légzésvédő eszközök) bevezetése és a munkások egészségének rendszeres ellenőrzése. Egyetlen modern technika sem indokolja a por elhanyagolását: léteznek megoldások (szellőztetett fülkék, elszívó dobozok stb.), és ezeket szisztematikusan alkalmazni kell, hogy egyetlen kőfaragó se kockáztassa az életét a kő megmunkálása során.
